Szándék nyilatkozat.
Eversonék még nem különböztettek meg kis- és nagybetűket, továbbá hiányzott a tervezetből néhány hosszú magánhangzó. A megegyezés szerinti ligatúrákat betették, kivéve a "modern ligatúrákat". Ezeket a hiányosságokat később korrigálták.
Hosszú Gábor néhány ponton eltért a megbeszéltektől: az idegen ligatúrákat betűkként határozta meg, továbbá bevette az 500-as jelet. betűformákat lazán kezelte. Ü, Ű betűknél nem az eredetet jelezte (Nikolsburgi vagy Rudimenta), hanem old szóval kiegészített betűnévvel. Ő a tervezetét "Szekler-Hungarian rovas" elnevezéssel adta be. Innentől kezdve más nem volt jogosult a név használatára. Mivel végül nem is lett elfogadva maga a beadvány, az elnevezést sem lehetett használni tovább.
A betűsor sorrendje még nem a végső változat. Everson-féle első 2008-as beadványban és az alábbiban is elsőként ajánlást adnak a számábrázoláshoz. Százezer számot nem száz ezres jellel ajánlott leírni! A megoldás: százas-jel után ezres-jel. Mintha olvasnánk: 𐳾𐳿
A végső változattól abban tér el, hogy három formájú "a" vagy "á" betű van: "Bolognai", "Nikolsburgi" és "Csujak".
Kárpát medencei rovásírás: Nincs bizonyítva, hogy akár a székelyek, akár a magyarok használták volna. Cél: ismeretlen. Mi közünk hozzá?
Kazáriai rovásírás: Egy kihalt nép írása, amelyről azt se tudjuk,
egyáltalán milyen eredetű nép volt. (türk, vagy egyéb) Nincs bizonyítva,
hogy akár a székelyek, akár a magyarok használták volna. Cél: ismeretlen.
Mi közünk hozzá?
Itt borult minden: Kazáriai rovás: kihalt nép írása, amelyről azt se tudjuk, valójában milyen fajta nép volt. Kárpát medencei írás, egy írás, amiről nem bizonyítható egyértelműen, hogy kik használták pontosan. És a Székely-magyar-rovás szabványtervezet. Mindez egy szabványba behelyezve!